adott egy tetovált szemöldökű, eltúlzott sminkelésű boszorkány-féle mostohaanya és egy 25 év után tönkretett házasság...és akkor valahogy én a következményeket és a külvilágot leszarva lebegek a semmiben.mintha minden rendben lenne...mintha ez nem is a valóság lenne.a lényeg,hogy igazán kezdek hozzászokni. csak amikor mások belenéznek a szemedbe és röhögve mondják,hogy "nem gondoltam volna,hogy pont a te szüleid valaha is elválnak" akkor azért erősen könny gyűlik a szememben. rohadtul fel tud bosszantani a lúcsika azzal,amikor mellettem meséli másoknak,hogy:" a gyerekek önzőek,nézd meg csak a lacinál...mi rájöttünk,amikor nagy volt a baj,hogy csak egymásra számíthatunk,senki másra." hogy az tetves ribanc dögölne meg isteneeeeeeeeem.olyan undorral néztem rá....hirtelen egy unalmas pillanat után ezer dolog kavargott bennem...gondoltam rá,hogy felállok,odamegyek és pofánverem, aztán kimegyek a szobából.jól esett volna..nagyon jól.de ehhez túl gyáva meg "jólnevelt" vagyok.eszembe jutott még az is,hogy ebbe a nőbe egy csepp tapintatosság sincsen.csak néztem rá és egyszerre szántam és undorodtam tőle. jaés...majd pont egy olyan nő magyarázzon nekem a kapcsolatokról akinek több férje volt,mint ahány éves. nevetséges az egész. mindenbe bele kell szólnia és mindenről tudni akar.azt hiszi mindent ő irányít. nem...én nem fogok mindent elnézve mosolyogni rá és az időjárásról beszélgetni. ahogy tudok,ennek a nőnek fájdalmat akarok okozni. majd akkor mosolyogjon rám illedelmesen (ahogy szokott) amikor megtudja hogy a nagy terve,hogy az egyik hálószobát berendezi tárolónak,nem fog összejönni,mert igenis odamegyek. visszakapom a szobám és akkor megyek abba a házba amikor a kedvem tartja. és igen is lesz ott egy nagy buli,kedveském. mert nem tőled kérek rá engedélyt,hanem apától....rohadjmeg.
mielőtt a drága nőszemély bekavart volna igenis jókedvem volt :]
tegnapi A38féle koncert eléggé bejött. főleg ha csak a szűk kis hármasunk megy el valahova részegen,akkor abból mindig lelkizés lesz.a titoktartás ilyenkor lehetetlen.imádom azt,amit kihoztok belőlem <3. hogy hazafelé megállunk az esőben és pörgünk,ordítunk aztán futunk. jó érzés mindent kiadni és leszarni a körülményeket. sok ilyen kell még.
na lényegében ennyi.elvette az engergiám az írástól a bejegyzés első fele...csómikóki <33.
